Ki vagyok
Szia, Gabriel Soca vagyok!
Ha néhány szóban kellene bemutatkoznom, azt mondanám, hogy másokat kísérek Akasha-krónika-, Reiki- és Tarot-üléseken keresztül. És hogy különböző médiumokkal és platformokkal is együttműködöm, ahol spiritualitásról, személyes fejlődésről és más, engem érdeklő témákról osztok meg tartalmakat. És egy ideje mindezt utazás közben teszem, azokról a helyekről dolgozva, amelyeken keresztülhaladok.
De nem mindig volt ez így. Az életem nagy részében valami egészen mást csináltam, egy másik helyen, szinte egészen más emberként.
Öt éve Buenos Airesben éltem. Volt stabil munkám, befejezett tanulmányaim, egy házam, egy megszokott ritmusom… és mégis, valami nem állt igazán össze.
Kívülről minden rendben lévőnek tűnt. De belül egyre tisztábban éreztem, hogy ez nem az én helyem.
Az az élet és ez között sok minden történt. Voltak jelentős válságok, egyre mélyülő közeledés a spiritualitáshoz, és változások gyakorlatilag az életem minden területén.
Ha valaki elmesélte volna annak a Gabrielnek, milyen lesz az élete néhány évvel később, biztosan nem hitte volna el.
De hogy megértsem, hogyan jutottam el idáig, azt hiszem, a legjobb, ha az elején kezdem.
01
A kiindulópont
18 évesen elhagytam Bahía Blancát, a szülővárosomat Argentínában, és Buenos Airesbe költöztem, hogy kommunikációt tanuljak. Több mint egy évtizeden át építettem ezt az utat: dolgoztam rádióknál, hírportáloknál, a sajtóban. Megfordultam közintézményeknél is, mindig valamilyen módon a kommunikációhoz és a sajtóhoz kötődve.
Volt tanulmányom, stabil munkám, megszokott ritmusom, karrier állt előttem. De belül volt valami, ami nem igazán illeszkedett.
Mindeközben elkezdett megjelenni a spiritualitás. Nem hirtelen jött, és nem is nagy kinyilatkoztatásként: szelíd, szinte csendes találkozás volt.
Az akkori páromon keresztül érkezett, aki jobban kapcsolódott ahhoz a világhoz, és elkezdte megosztani velem a tapasztalatait és az élethez való hozzáállását. Eleinte kíváncsian hallgattam. Érdekelt, vonzott, de nem éreztem a sajátomnak. Olyan volt, mintha bekukkantottam volna egy ajtón, majd újra becsuktam volna, anélkül hogy be mertem volna lépni.
Még nem tudtam, hogy röviddel ezután az élet ad majd egy lökést.
02
A válság: amikor egyszerre omlott össze minden
Ahogy sok emberrel megtörténik ezen az úton, jött egy törés. Egy fordulópont. Sokan úgy hívják: a lélek sötét éjszakája. És a név nem túloz.
Olyan időszak volt ez, amelyben az életem minden területe egyszerre került válságba: a munka, a kapcsolatok, a lakóhelyem, az egészségem. Minden, amit felépítettem, darabról darabra omlott szét, míg végül semmi sem maradt állva.
Azokban a hónapokban minden kényelmetlenné, intenzívvé, kimerítővé és időnként nagyon magányossá vált. Túl sok minden változott egyszerre, és nagyon kevés bizonyosság volt afelől, hogy mi jön ezután.
03
Az Akasha-krónika: az ajtó, amelyről nem tudtam, hogy keresem
Mindeközben elkezdtem segítséget keresni olyan helyeken, ahová korábban eszembe sem jutott volna benézni. Egyre jobban közeledtem a spiritualitáshoz: olvastam, hallgattam, kutattam. Új módokat kerestem, hogy megértsem, mi történik velem.
Egy ilyen keresés során bukkant fel az Akasha-krónika.
Nem sokat tudtam róla, de valami felkeltette a kíváncsiságomat, és úgy döntöttem, hogy elvégzem az első olvasásomat. Azzal a reménnyel érkeztem, hogy találok egy kis tisztánlátást mindannak a közepén, amin átmentem.
De valami sokkal nagyobbat találtam.
Nem is annyira a kapott információ számított, hanem az, amit közben éreztem: az az egészen tiszta érzés, hogy valami olyasmi előtt állok, ami mélyen ismer engem, és olyan tisztasággal szól hozzám, amilyet még soha nem tapasztaltam. Hosszú idő után először, az egész káosz közepén, elkezdtem mély értelmet találni abban, ami velem történt.
És az az olvasás ráadásul egy magot is hagyott bennem: azt mondták, hogy én is megtanulhatom megnyitni a saját krónikámat. Lehetetlennek tűnt. Én? Nem volt semmilyen adottságom, semmilyen előképzettségem. De a gondolat velem maradt, halkan visszhangzott, és várta a maga idejét.
Teltek a hónapok, és az élet ment tovább a maga útján. Tovább gyógyultam, tovább tanultam, tovább éltem. Voltak más olvasásaim, más tapasztalataim… míg egy adott pillanatban az, ami bennem visszhangzott, megtalálta a helyét.
Egy nap úgy döntöttem, megteszem a lépést: beiratkoztam egy Akasha-krónika tanfolyamra, és elkezdtem rendszeresen gyakorolni. Minden nap megnyitottam a krónikámat, kérdéseket tettem fel, és leírtam, ami felmerült.
Eleinte elszórt, rendezetlen mondatok jöttek. Nem tudtam, hogy csatornázás-e, intuíció, a saját elmém… vagy mindennek a keveréke. De egy dolgot biztosan tudtam: az a magányos idő, minden nap, jót tett nekem. Megnyugtatott, rendbe tett, és visszaadott egy kis tisztánlátást pont akkor, amikor a legjobban szükségem volt rá.
04
A kapcsolat: amikor minden világosabbá vált
Hónapokon át megszakítás nélkül fenntartottam ezt a gyakorlatot. És egy adott pillanatban valami elkezdett változni. A kapcsolat egyre tisztábbá, egyre gördülékenyebbé vált. Ami eleinte elszórt gondolat vagy rövid mondat volt, elkezdett kidolgozottabb, összefüggőbb üzenetekké alakulni, olyan mélységgel, ami korábban nem volt jelen.
Ezzel egy időben a belső folyamatom is előrehaladt. Az a válságszakasz átadta a helyét egy nyugodtabbnak, stabilabbnak. A dolgok a helyükre kerültek, és elkezdtem tisztábbnak, kiegyensúlyozottabbnak érezni magam.
És ebben az összefüggésben jelent meg valami új: a vágy, hogy mindezt megosszam másokkal. Addig a folyamat bensőséges volt, nagyon befelé forduló. De lassanként éreztem a késztetést, hogy megnyissam ezt a teret, és megosszam.
Így kezdtem el néhány olvasást csinálni barátoknak és olyan embereknek, akikkel tanfolyamokon, előadásokon és spirituális műhelyeken találkoztam. Nem volt benne struktúra, sem az a szándék, hogy szolgáltatást kínáljak. Egyszerűen csak megosztottam valamit, ami már az életem részét képezte.
És akkor kezdett nyilvánvalóvá válni valami, ami eleinte nem volt annyira egyértelmű számomra.
Sokan mesélték, hogy az olvasás segített nekik jobban megérteni egy helyzetet, meghozni egy döntést, vagy találni egy nézőpontot, amelyet korábban nem vettek figyelembe.
Idővel a visszajelzések, amelyeket kaptam, egyre jobbak lettek. És lassanként kezdtem rájönni, hogy az, ami saját magam gyógyítására tett kísérletként indult, elkezdett jót tenni másoknak is.
05
Újra összerakni az életemet, darabról darabra
Ahogy belül változtam, ezek a változások elkezdtek a külső életemben is tükröződni. Nem egyik napról a másikra történt, hanem apró döntéseken keresztül, amelyek fokozatosan mindent megváltoztattak.
A legközelebbivel kezdtem: rendbe tettem a táplálkozásomat, elkezdtem mozogni, és csökkentettem a mindennapok zaját és zavaró tényezőit. Emellett új tapasztalatokat is bevontam, amelyek addig nem képezték az életem részét: elkezdtem egyedül utazni, több időt tölteni a természetben, hegyet mászni. Megtanultam megtalálni a csend tereit olyan napok közepette, amelyek korábban mindig tele voltak zajjal.
Ahogy a folyamatom mélyült, nagyobb lépésekre is vettem a bátorságot: Otthagytam egy munkát, amelynek már nem volt számomra értelme, eljöttem Buenos Airesből, és egy időre visszatértem Bahía Blancába, ahonnan elkezdtem eltervezni, mit tegyek ezután.
E mozgás közepette az, ami bensőséges valamiként indult, más dimenziót kapott. Anélkül hogy különösebben elhatároztam volna, elkezdtem Akasha-krónika olvasásokat kínálni.
Egyre magabiztosabb lettem, csiszoltam a gyakorlatot, elmélyítettem a munkamódszeremet. És egy idő múlva további eszközök társultak hozzá: először a Reiki, aztán a Tarot. Mindegyik a maga idejében érkezett, és természetes módon illeszkedett be, kibővítve a módokat, ahogyan másokat kísérhettem a folyamataikban.
A kommunikáció pedig (amely valójában sosem tűnt el) új helyet talált magának. Elindítottam egy blogot, és elkezdtem írni a számomra fontos témákról: spiritualitásról, személyes folyamatokról, keresésekről, tapasztalatokról. Ennek a munkának köszönhetően megnyílt a lehetőség, hogy spiritualitással, tudatossággal és személyes fejlődéssel foglalkozó platformokon publikáljak.
Így, egy nem teljesen kész terv nélkül, végül több olyan dolog is találkozott, amelyek mindig fontosak voltak számomra: a kommunikáció, az írás és a spiritualitás.
Ma a munkám elsősorban két síkon mozog. Egyrészt az ülések: a találkozás minden egyes emberrel, és a kísérése a folyamatában. Másrészt a tartalom: megalkotni és megosztani mindazt, amit tanulok, mindenkivel, aki közelebb szeretne kerülni ezekhez a témákhoz.
06
Az utazás: a vágy, hogy mozgásban éljek
Mindezzel a folyamattal párhuzamosan volt valami, ami már régóta motoszkált bennem: a vágy, hogy utazzak, megismerjek, felfedezzem a világot. Nem egyszeri utazásként vagy nyaralásként, hanem életformaként.
Több, visszatérési dátummal rendelkező utazás után 2024 augusztusában úgy döntöttem, hogy valami mást próbálok ki: útnak indultam anélkül, hogy pontosan tudtam volna, mikor térek vissza.
Azóta különböző országokon, kultúrákon és életmódokon haladtam keresztül. Ma, két évvel később, továbbra is mozgásban vagyok, utazás közben dolgozom, és hagyom, hogy az út is alakítsa azt, ami ezután jön.
07
Távlatból nézve
Amikor visszatekintek, és látom a teljes megtett utat, büszkeséget és hálát érzek. Nem azért, mert mindent jól csináltam — nem tettem —, hanem mert vettem a bátorságot a változásra.
Semmi sem történt hirtelen. Voltak kételyek, hibák, kényelmetlen pillanatok és sok apró döntés, amelyek idővel elég messzire vezettek attól az élettől, amelyet már nem éreztem a sajátomnak.
Ma az életem sokkal jobban hasonlít rám. Olyasmivel foglalkozom, aminek értelme van számomra, utazom, tovább tanulok, és mindenekelőtt úgy érzem, sokkal több szabadságom van megválasztani, hogyan akarok élni.
Talán ezért is szeretem megosztani a történetemet. Mert néha egy válság valaminek a végének tűnik, miközben valójában egy teljesen más szakasz kezdete lehet.
És ha valamit megtanultam ezekben az években, az az, hogy nem kell pontosan tudnom, mi jön ezután. Öt éve nem tudtam elképzelni az életet, amelyet ma élek, és valószínűleg ma sem tudom elképzelni azt, amely öt év múlva lesz. Ez a bizonytalanság most lelkesít.